Gyászképek, versek, idézetek
A hit, a remény, a bizakvó tudat cserben hagy,
s csak egy kép marad,
Melyet örökre megőrzünk a szívünkben,
mert az emlékek azok,
amit még az idő sem vehet el!
Gyönyörű-szép síron nőtt, virágok,
Jelzik egy békésebb, ismeretlen világot...
Nincs gyűlölködés, nincs harag!
Béke van, csend... a gyász, marad...
Sírnak az Angyalok, én is sírok velük,
Tudom, hogy menned kell, lelked már velük.
Megjelent az égen egy láthatatlan sugár,
Érzem, hogy nem félsz, mosolyogsz már.
Tudja jól az elme,
hogy a sorsot megváltoztatni nem lehet.
Mégis, mégis a szív tovább szeret,
mert van valaki,
kit a szív egy életen át sem felejt.
Sajnos nem jössz már, s nem hallom hangodat,
Még a gyertya lángja sem enyhíti hiányodat.
Egyre csak múlnak a napok , a hetek,
De hangod csak azt súgja: "Sajnos nem jöhetek!"
