Boldog névnapot

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


 

 


 

 

 

 

lap tetejére

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Versikék , képek... érzelmeimről szóló versek találhatóak itt!!

Fájdalom
 
Jó volna elmenni, 
mindent elfeledni, 
De kell még az élet, 
szükség van rám. 

 
Jó lenne élni, 
ÉLNI,nagybetűvel 
de mi értelme , 
elfáradtam már! 
 
Hosszú utat tettem meg idáig, 
de ez az út,rögös és tövises, 
Sokat adtam,de semmit se kaptam, 
S párnámba fúrom zokogó szavam. 
 
Vannak dolgok amit feledni tudok, 
De vannak amit magamban hordozok, 
Mostanra már összetört a lelkem, 
Nem bírom cipelni már ezt a terhet! 
 
Hiába minden,kapaszkodok,gyötrődök, 
hiába kiáltok,nem hallja senki, 
elveszik az éterben,,,,, 
Ez már az elmúlás,a búcsúzás, 
Tényleg el kell menni!!!! 

Hol vagy Isten

mutasd magad
miért teszed tönkre 
a családomat?!
Mond csak mit vétettem,
hogy ilyen kegyetlenül bánsz velem?
Mennyi terhet raksz még a vállamra,
úgy tekintesz rám ,mint egy állatra!
Nem szenvedtem még eleget?
Nem vagyok jó gyermeked?
Eddig hittem benned,
de ennek vége
inkább a pokolba megyek mint a mennybe!
Mindent elvettél tőlem,
még a hitem sem maradt
elvetted a lelkem ,és minden álmomat!
Győztes vagy ,persze hogy az ,
hisz Te vagy az ISTEN,én meg egy porszem!

 

           In memoriam

Már sok éve hogy itt hagytál,végérvényesen és visszavonhatatlanul!
Hosszú szenvedés után ,elragadott a halál!
De itt vagy velem,a szívemben a lelkemben,
érzem a jelenléted ,tudom hogy még a mennyből is vigyázol rám!!
Össze forrt az életünk,és a halálban is egyek leszünk,
odamegyek hozzád,fogom a kezed,soha nem engedem el!
Egyetlen szerelmem voltál az életben,és az leszel ,a mennyben is!

 

A két szemed szeretett legtovább.
Be furcsa szerelem.
A szád már néma volt, de a szemed,
az még beszélt velem.

A kezed már hideg volt, jéghideg,
nem is adtál kezet,
de a szemed még megsimogatott,
nálam feledkezett.

És lándzsákat tűztél magad köré
hideg testőrökül,
de a szemed még rám leselkedett
a zord lándzsák mögül.

És ellebegtél és csak a hegyes
lándzsák maradtak ott,
de a szemed még egyszer visszanézett
és mindent megadott.

A két szemed szeretett legtovább,
még mostan is szeret.
Még éjszakánkint zöldes csillaga
kigyúl ágyam felett.

MIÉRT OLY SÁPADT A RÓZSA...

Heine

Mért oly sápadt a rózsa ma,
ó, mondd meg, édesem?
Zöld fű közül az ibolya
mért nem cseveg velem?

Miért oly bús, oly kedvtelen
ma a pacsirtadal?
Mért oly setét a föld nekem
ma mint a ravatal?

Mért vonja ködbe a mezőt,
mért oly borús a nap?
Mért tölti el a levegőt
ma ez a kripta-szag?

S hogy magam is oly bús, alélt
vagyok, mi lelhetett?
Ó, mondd, szivem drágája, mért
hagytál el engemet?


 

Varga Ibolya


Van aki úgy tesz, mintha boldog lenne, de a lelke közben sír,
Van aki úgy csinál mintha minden rendben menne, de a szíve segítséget kér.
Van aki zárkózottnak mutatja magát, közben csak egy kis szeretet az egyetlen vágya,
Van aki úgy csinál mintha körülvenné rengeteg barát, és mégis a magány az egyetlen társa.
Van akiről azt hiszed hogy, erős és kibír bármit, miközben ő csak szedegeti szíve darabjait. . .

☆ ☆ ☆ ☆ ☆


 

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

 

 

 
 

                                                                               

       

 

 

                                                        

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

                                                                                  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 
 

 

 

 

 

 

0.056 mp